Kiűzetés a paradicsomból 

Nem könnyű megbocsátani akkor, amikor valaki módszeresen, hosszú ideig próbál tönkretenni, megtaposni, ellehetetleníteni, rossz hírneved kelteni és megszabotálni mindent, amit teszel. Nem könnyű megbocsátani, akkor mikor anyagilag tönkretesznek. Nem könnyű ez akkor mikor limitáltak a lehetőségeid, de több ember egzisztenciája a tét és tiéd a felelősség. Nem könnyű, ha ezt egy olyan ember teszi, akitől a legkevésbé vártad volna és csak kinevet, mikor látja, hogy rossz neked. Nem könnyű a kegyetlenséget megbocsátani és látni, hogy a másikat a te fájdalmad élteti. 

Nem könnyű akkor sem megbocsátani, mikor elárulnak, mikor megcsalnak. Nem könnyű megbocsátani azt sem mikor a másik leveti álarcait és megmutatja ki is ő valójában a felszín alatt, akkor is, ha azt hitted ismered. Nem könnyű, mikor barátból vagy szerelmedből ellenség lesz. Nem könnyű megbocsátani, akkor mikor megpróbálják elvenni a hited. A hited a jóságban, a szépségben, a szerelemben.

Nem könnyű végig nézni, mikor ezek az emberek tömegeknek hazudnak egy teljesen más képet. Nem könnyű hamis emberek parádézását nézni a social médián vagy a tv-ben. Nem könnyű ez az egész, hiszen nincs olyan, hogy 1 igazság. Ami az én nézőpontomból rettenetes, az másnak nem jelent semmit. Amit nekem meg kellett tapasztalni, másnak nem biztos, hogy meg kell. Nem könnyű egy együttérzést csak nyomokban tartalmazó világban becsülettel és egyenes gerinccel élni. 

De mindez rengeteg érző emberrel megtörténik. Nem vagy vele egyedül, ugyanis mindenki tapasztal legalább egy ilyen eseményt élete során, ahol elárulva vagy becsapva érzi magát. 

Kiégés 

A tavaly november óta tartó pár hónapos időszakban eljutottam arra a pontra, hogy kiégtem és elfáradtam. Mondhatnám, hogy kifárasztottak, de akkor az áldozat beszélne belőlem, ami nem helyes. Az elmúlt 3-4 hónapom így szinte csak az összegzésről és levegővételről szóltak, hogy az eddig elnyomott és szőnyeg alá söpört érzéseimmel szembesülhessek. Hogy végre haragudjak, hogy végre szomorú legyek és hát sokszor keserű is emiatt. Hogy tomboljak, hogy végre megszólaljak, hogy végre kiadjam magamból, ami bennem van.

Már tavaly júliusban megkaptam az első figyelmeztetést, mikor az elnyomott stressz miatt kórházba kerültem fizikai fájdalmak miatt, de akkor még nem vettem teljesen az adást. Aztán tavaly novemberben és idén március végén is elkaptam a covidot, hogy végre legyen időm átégetni magamon az érzéseimet és ne mással foglalkozzak. 

Megtörtént, és bár nem volt kellemes, hálás vagyok érte, hogy ilyen kegyes körülmények között nézhettem szembe a saját elnyomott érzéseimmel. 

Hello darkness, my old friend

Elfáradtam a szélmalomharcban, amit az egzisztenciámért, a cégért és önmagamért vívtam. És ez teljesen rendben van. Teljesen valid, hogy leértem az aljára, és teljesen érhető is, hogy így éreztem az elmúlt időszakban. 

Rengeteg mindent tanultam ebből a másfél évből, az életről, az emberi természetről, a kapzsiságról, önzésről, önmagamról, saját játszmáimról, amikkel magamnak és másoknak is sokszor szenvedést okoztam. Mert én sem vagyok tökéletes. Én is sokat hibáztam és hibázok, és igenis rengeteg dologban kell nekem is fejlődni még. Ember vagyok, tehát nem vagyok feddhetetlen. Esendő, küszködő, mint bárki más. Mint Bill Gates vagy Elon Musk. Fontos megérteni, hogy hiába sikeres valaki, az emberi esendő oldala akkor is ott van tagadhatatlanul. Az életben ugyanis mindenki érzelmeken keresztül tanul önmagáról, amit emberi kapcsolatokon keresztül hoz felszínre és ért meg. Dosztojevszkij ezért is írta azt, hogy az élet egy nagy tükrös galéria. 

A földi purgatórium hasznos 

De az elmúlt hónapokban átégettem magam egy olyan tapasztaláson, ami végülis rengeteget adott. Egy fokkal jobb ember lettem. Elmondhatom, hogy életemben egy olyan harmonikus szakaszhoz érkeztem, ahol már nincs helye semmi “kamunak”, érdeknek vagy álszent hülyeségnek.

Egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit gondol, és ez rendkívül felszabadító érzés. Egyre többször merem kimondani, amit ki kell mondani, és egyre inkább gond nélkül húzom meg a határokat. Már nem szórakozhat velem csakúgy akárki. 

Elfogadtam, hogy nem vagyok való mindenkinek és nekem sem való mindenki.

Már nem akarom hogy mindenki szeressen, de az sem zavar, ha közömbös vagyok, sőt az sem ha valakinek beakadok.  Nem vesznek körbe sem keserű, irigy megjegyzéseket viccbe csomagoló “barátok”, sem érdekemberek. Kevesen maradtak akikkel igazán szívesen szívből kapcsolódok, de ők igazak és értenek engem. Kincsek, igaz gyöngyök ők nekem.

A könnyebb út, gyakran nem a helyes út 

Nagyon jókat mosolygok, mikor valaki a könnyű utat próbálja eladni a tömegeknek. 

“Gondolj xy dologra, aztán érezd át és meg is teremted.” Ha a gondolataink megteremtése valóban így működne, akkor a világban fixen még nagyobb káosz lenne, mint ami van. Gondoljátok el, mi lenne, ha pl. egy hataloméhes diktátor tudna erről a technikáról… Egész nap csak “manifesztálna”. 

A stabil(abb) boldogsághoz vezető út árnyékmunkán keresztül vezet. Ez sosem az egyszerűbb út. Tele van felvállalt konfliktusokkal, meghúzott határokkal, elköszönésekkel és még több identitás halállal, ahol saját mérgező minőségeinket temetjük el. A szenvedésből a megváltás önmagunk vállalásán keresztül történik meg. Boldogok akkor lehetünk, ha szabadok vagyunk. Szabaddá pedig akkor válunk, ha tudjuk kik vagyunk, mi a dolgunk és annak megfelelően éljük a saját életünket. 

Az igazi horror a saját álarcainktól megszabadulni 

Ha kellően "megtisztítod" önmagad, magyarul; ha szembe mersz nézni önmagaddal, a saját hazugságaiddal másokra való mutogatás nélkül, akkor valóban képes leszel megteremteni bármit, amit szeretnél és nem fog hozzá sem kellemetlen meglepetés, sem záptojás járni. Amíg korrupt és egós vágyak irányítanak, amíg nem vállalsz valódi felelősséget önmagadért és a tudatod állapotáért, addig jellemzően a teremtés mellé záptojások is járni fognak, amik idővel kikelnek és szenvedést okoznak. Tehát törődj a lelkeddel, és engedd meg magadnak, hogy érezz. Érezd a dühöd is, a szomorúságot is, csak ne ragadj bele túl sokáig. Bármilyen kártékony érzelem is jelenik meg az életedben, engedd meg, hogy legyen, és próbáld megérteni a tanítást amit önmagadról hoz. 

Ezért ismerd meg önmagad és bocsáss meg magadnak és másoknak is, ha eljött az ideje és valóban készen állsz rá. Ne hazudj magadnak, mert az csak betegséghez vezet.

Az idő türelmes tanító, mindig hosszútávon igazol. Mindenkit. A Karma pedig nem TE vagy, így ítélkezni vagy bosszút forralni is felesleges. Az ugyanis újabb ördögi körökhöz vezet csak.