Életfeladatok

Hova vezet utad holnap,

Azt ma nem tudhatod.

De a földi élet útvesztőiben, boldogságod

Örökké nem kutathatod.

Izgalmas játék, tájak és ízek

Szerelmes percek melyekben igazán élhetsz. 

Földi életedben ez az igazi lényeg,

Bárki, aki mást mond, az téved.

Életünket a szeretet törvénye mozgatja

Nem szenvedni jöttünk a bolygóra. 

Élni lehet bölcsen és becsülettel,

Gaia iránti végtelen tisztelettel. 

Bízni, hinni, remélni,

Kedves szívvel szeretni.

Megbocsátani kinek lehet,

Hátra hagyni, kinek hibáit elfelejteni 

Nem érdemes. 

Tanulni, fejlődni, jobb emberré válni,

Ehhez a célhoz néha külön kell válni.

Az életben mindenkit megmérnek,

Ezek spirituális tények.

A feladat mindenkinek adott,

De a szenvedést nem muszáj választanod.

Felelősséget sorsodért érdemes vállalni,

Hiszen így lehet valóban szabaddá válni.

Legyen a valódi boldogság az iránytű,

Csinálni azt, mi szívednek könnyű. 

A racionális ész útján járva könnyű eltévedni,

Méltatlan helyzetekbe belekeveredni.

A szív útját járva összetörhetsz,

Ezért aztán falakat húzva törtetsz.

Egyik sem vezet önmagában jóra,

Láss hát rá a középútra.

Igaz szeretetben, bölcsen élni kiváltság,

Melynek áldását még kevesen tapasztalják.

Ha egyszer mégis megtapasztalod,

Meglátod, hogy megérte várnod.

Megérte a sok munka és kitartás, 

Hiszen a stabilan jó dolgokat

Az arra érdemesek aratják.

Ezért érdemes néha nemet mondani, 

És önmagunkat tisztelve odébb állni.

Máson bosszút soha ne akarj állni,

A karma törvényét nem tiszted átírni.

Hidd el az életben van igazság,

Melyet elismerni a keserű valóság. 

Bármi történjen, tudd, helye van sorsodban,

Ok-okozat szőttesben, isteni időzítés van. 

A Földön minden pusztul és romlik 

Az élet gyorsan szertefoszlik.

Ki nem tud önmagával elszámolni,

Nem tud igazán emelkedni.

De annak, ki örök értékeket követ,

Szelleme halhatatlan és a végén új utakra léphet.

Szabaddá válni, ez az élet célja,

Saját börtöneink felszámolása.

Harag, féltékenység, türelmetlenség, szégyen,

Démonok, melyek jönnek velünk kéretlen.

Ők azok, kik minket rabigába vernek,

És a tudatlanság játszmájába belekevernek.

Tedd hát le szívedet húzó súlyokat,

Hogy végre boldogan élve ragyoghass. 

Földi paradicsom, létezik tudom,

Mint ahogy a poklot is, néha tapasztalom. 

Nézz szét a világban, lásd hol tart az ember,

Illúzióid ne legyenek ezzel.

Hogy milyen a te életed csakis rajtad múlik,

Még akkor is ha most nem úgy tűnik.

Sorsunk életek láncolata talán,

Melyet nehezen lehet átlátni ám.

De megéri a múlttal szembenézni

Mert sorsot csak elfogadással lehet átírni.

Bátorság kell ehhez, idő és önbizalom,

De a végén valódi a jutalom. 

Béke, szeretet és stabil harmónia,

Melyet nem tépázhat meg az élet vihara.

A hiteles élet ott kezdődik, 

Ha merünk önmagunkkal valóban őszinték lenni. 

Sokszor vagyunk jók vagy rosszak,

De mindez néha csak a nézőponton múlhat. 

Ne érdekeljen ki mit gondol,

Hiszen a vélemény, mindig az ítélethozóról szól.

Az emberek sokszor vetítenek, 

Hogy önmagukkal szembe, ne nézzenek. 

Ne ítélj, hogy ne ítéltess,

Hisz emberként az egészet átlátni nem vagy képes.

Ki ma tettes, áldozat volt tegnap, 

Az élet örök körforgatagában ez így számít normálisnak.

Világunkban jó és rossz harca illúzió csupán,

A végső igazság ott van a harmónia oltárán.

A világot a szeretet ereje tartja össze,

Feladatunk pedig a tiszta tudat békéje.

Hogy mind eljutunk e ide, azt én nem tudhatom,

De örök romantikusként ebben bizakodom.

Hiszem hogy az ember tanulni képes,

És végül elkerüli a szörnyű végzet. 

Hogy most lesz-e kataklizma, rajtunk múlik,

A kérdés csak annyi,

Hogy képesek vagyunk-e végre felnőni. 

A kialakult helyzet erről szól talán,

A vírus, a lezárás minket szolgál tán?

Ez egy olyan vizsgahelyzet,

Melyben az ember bölcsen emelkedhet.

Ki ma tud befelé fordulni,

Képes az életét megváltoztatni.

Nem más ez, talán csak egy kollektív vizsga,

Az első lépés ahhoz, hogy a globális változást elhozza.