A duális világ, amiben élünk
Nagyon régen volt időm leírni a gondolataim, és a "közléskényszerem már elhatalmasodott rajtam", így leültem a gép elé, és 1-2 órát annak szenteltem a mai napon, hogy átgondoljam a mögöttem levő 2-3 hónapot és tanulságait.
Az elmúlt időszakban elképesztően sokféleképpen jött szembe velem a világ duális arca és a tudatos teremtés kérdésköre.
Az emberek életmódja, a belső megélések, a visszajelzések, és a világban történő események, mind-mind erre hívták fel a figyelmem az utóbbi időben.
Azért fontos elgondolkodni szerintem, a világ duális természetén, mert alapvetően olyan, hogy igazság nem létezik a bolygón, és ha folyamatosan azt keressük, abba beletörhet az emberi lélek, hiszen legalább egy ponton szembesülni fog a "kegyetlen valósággal".
Arra jöttem rá, hogy igazság még akkor sem feltétlenül létezik, ha az ember például bíróságra megy. Márpedig az emberek jellemzően azért mennek oda, hogy bebizonyítsák a saját igazukat. A világunkban tehát jogszolgáltatás létezik, nem igazságszolgáltatás. Egy peres ügyben jellemzően az fog nyerni, aki jobban tud érvelni, még akkor is, ha tegyük fel „nincs igaza”. Sok ügyvéd nem feltétlenül riad vissza egy „kis” hazugságtól sem, a cél érdekében. Sőt, igazából ha egy ügyvéd nem kellőképpen rafinált, "nem tudja a kiskapukat", nagy valószínűséggel nem lesz túl sikeres a szakmájában. (Tisztelet a kivételnek és elnézést az általánosítás miatt, egy ügyvédet sem szeretnék ezzel megbántani.)
Ugyanez igaz például a háborús helyzetekre. Minden oldalnak van egy "igazsága", ettől függetlenül sajnos mindkét oldal szenved, tehát nehéz igazságot tenni.
De tovább megyek, hogy hétköznapi példával éljek. Igaz ez azokra a helyzetekre is, ahol úgy látjuk, vagy érzékeljük, hogy valaki sokkal „szerencsésebb”, akár tehetség nélkül is. Ez is igazságtalannak tűnhet, bár véleményem szerint egy bizonyos nézőpontból semmi sem az.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy mindennek van ára, így az "igazságtalanul" kiharcolt "igazságnak" és a munka nélkül szerzett javaknak is. Jellemzően ennek az ára mentális, vagy érzelmi szinten de akár előbb-utóbb fizikai szinten is megjelenik az ember életében. Tehát ha a nagy képet nézzük, ha egy emberöltőben, vagy akár életeken átívelően tudunk gondolkodni, igazából nincs "ingyen ebéd" spirituális értelemben sem. Tehát lényegében, teljesen felesleges az élet igazságtalanságain bosszankodni, és harcolni a világgal.
A duális világban mindenki ott, és azt tapasztalja, amire éppen a tudatának szüksége van a fejlődéshez. Ha bevonjuk a reinkarnációt is "a buliba", - és ez most nagyon kegyetlen lesz- akkor lehet, hogy az indiai gyárban dolgozó kisgyerek előtte egy kapzsi ember volt, aki kihasználta embereit. Emiatt most azt tapasztalja, milyen amikor ő van "kizsigerelve" egész életében, hogy a tudata megtanulja ebből, hogy hogy nem érdemes másokkal viselkedni. Mert a létezésünk célja, a szenvedés 100%-os felszámolása tapasztalások és tanulás útján, amibe nem fér bele a másoknak való ártás.
Tehát ha nagyon messziről nézzük, "elvileg" minden rendben van a világban, akkor is ha első ránézésre nem így tűnik, de erre a gondolatra a cikk végén még visszatérek, mert ettől függetlenül nem szabad cserben hagyni senkit, még akkor sem ha a hitünk szerint "minden rendben van a világban".
Sőt, éppen emiatt kifejezetten fontos az együttérzés és megbocsátás képességének kifejlesztése magunkban, önmagunk és mindenki felé a józanész keretei között. Mindez azért is nagyon fontos, hogy véget vessünk az ördögi köröknek és a világban bármilyen formában megjelenő szenvedésnek. (Józan ész keretei között azt értem, hogy megbocsátani nem azt jelenti, hogy hagyom hogy átgyalogoljanak rajtam)
(Azzal persze érdemes tisztában lenni, hogy a szenvedés 100%-os felszámolásától ha nem is fényévekre, de több ezer évre lehetünk, "megérzéseim" szerint. Ugyanakkor minden csepp számít az óceánban, már most is. Egyéni karma szempontjából pedig nem kell magyarázni, hogy miért fontos a törekvés a harmónia irányába. )
Hol kezdődik a valódi boldogság?
Zen tanítások és egyébként szinte az összes okkult és nem okkult tanítás szerint is, csak akkor tudunk eljutni a megvilágosodás, tehát a valódi stabil boldogság állapotába, ha megtanulunk elfogadni mindent úgy ahogy van. PONT. Ez azt is jelenti, hogy megtanulunk harmóniában létezni mások teremtéseivel együtt. Bármi is legyen az. Egy ilyen ember, kívülről nézve úgy tűnhet, a társadalom szemében, hogy teljesen meghibbant. (Pl. Echart Tolle több évig üldögélt egy padon boldogan létezve a mindenséggel mielőtt dollár milliomos lett a tanításai segítségével.)
A kvantum fizikából ismert húrelmélet szerint végtelen számú valóság áll rendelkezésre mindenkinek, még magának a bolygónak is a kollektív valóságon belül. A fontos igazából az, hogy amit tapasztalunk az mindig a választásainkból és döntéseinkből következik. Tehát ha ma másképp döntök/választok, mint ahogy eredetileg tettem volna a hozott minták alapján, akkor azzal más valóságot teremtek, tehát megváltoztathatom a sorsom is. Éppen ezért az elfogadás NEM BELETÖRŐDÉST jelent.
Az embernek, aki a mintáinak rabja, sorsa könnyen kiszámítható
A választásainkkal viszont az a gond, hogy jellemzően predesztináltak. Nagyon könnyű kiszámítani, hogy egy adott személyiséggel és mintákkal rendelkező ember miként fog reagálni egy helyzetre egy döntési helyzetben. A legtöbb ember innen nézve "kötött pályán" mozog, tehát valódi szabadakarttal csekély mértékben rendelkezik.
A pszichológusok szerint is sok esetben a mintáink „áldozatai” vagyunk, amíg meg nem törjük vagy át nem alakítjuk azokat. Tehát a nyugati szakemberek szerint is a szabadakarat, kevésbé értelmezhető egy kevésbé tudatos, önreflexióra nem hajlandó embernél, hiszen az a mintái/programjai áldozata.
A mintáink alapját a kultúra, a nemzet, a család és a barátok és természetesen személyes tapasztalatok fogják nagyrészt meghatározni.
"Mutasd meg 5 barátod, és megmondom a jövőd."
Ez egyébként összecseng azzal a spirituális nézettel, hogy az EGÓ ami lényegében az identitásunk összefoglaló neve, nem más mint programok összessége, és úgy működik mint egy könyvtáros. A könyvtáros mindig "kikeresi", hogy az adott élethelyzetre hogyan érdemes reagálni, annak érdekében, hogy „túléljünk”. Olyan embereket és tapasztalásokat gyűjt körénk, amik garantálják a megszokott "rendet", akkor is ha azok alapvetően nem kellemes élményeket jelentenek.
A minták fontossága nagyon fontos a megélt érzések és gondolatok miatt. Például lehetséges, hogy valaki szegény családból jött és aztán sikeres lesz anyagilag, mégis belül ugyanazt, vagy még rosszabb „mozit néz” a végén. Mindezt azért, mert pl. a valódi kiteljesedést olyan dolgok hajszolásában kereste, amik miatt igazán sosem tudott megszabadulni az „örökölt sorstól”. A transzgenerációkon át táplált érzések és gondolatok vele maradnak az anyagi siker ellenére is, amik magukkal hozzák a magányt esetleg a keserűséget, alkoholizmust, betegségeket, baleseteket élete bizonyos szakaszában.
Ezt Dr. Joe Dispenza fejti ki nagyon jól, hogy alapvetően azok az emberek, akik „túlélő üzemmódban” vannak, lényegében folyamatosan a múltat teremtik újra. Ez azért van így, mert a megtanult és rögzült programok segítségével, tehát az identitásunkkal, újra és újra ugyanazt a zsigeri reakciót fogjuk produkálni egy élethelyzetre, amíg nem vagyunk tudatosak. Ez a reakció viszont újra olyan tapasztalást fog teremteni, ami ugyanazokat az érzéseket fogja bennünk kelteni, ez pedig újra ugyanazokhoz a gondolatokhoz fog vezetni. (ahogy érzi magát a test, az hatással van az elmére és vica-versa.) Ez a folyamat pedig újra hasonló élethelyzetet fog magával rántani a „kvantum mezőből”, ahol végtelen számú valóság létezik, és amiből rajtunk áll, hogy melyiket szeretnénk kiválasztani, tudatos vagy éppen tudattalan elménk segítségével. (Ugye a nem választás is választás, és a nem tudás nem ment fel a törvény alól.)
De akkor mi a "gond" a vonzás törvényével?
Tehát felmerül a kérdés, hogy ha igazából „ennyi az egész”, hogy tanuljunk meg másképp gondolkodni, akkor miért nem működik mégsem annyira jól a vonzás törvénye, és miért nem vezet mindenki Ferrarit, és miért nem nyer mindenki a lottón?
Azért, mert sajnos a legtöbb esetben a vágyak megrekednek a gondolatok szintjén, ami ráadásul szenvedésben tartja az embert, tehát okot ad az újraszületésre is. A nem elért vágyak, újra és újra visszarántanak minket ide tapasztalni a földi létezés síkjára, annak érdekében, hogy egyszer végre legyen bátorságunk nem "megúszásra játszani", és legyen elég bátorságunk végre felvállalni életfeladatunkhoz kapcsolódó vágyak megteremtését. Ez persze munkával jár és alázat is szükséges hozzá. Így azért érthető miért nincs annyi lottó milliárdos.
De tegyük fel, hogy valami "morzsát" mégis megteremtünk a gondolatok és vágyak sokaságából, "komolyabb munka" nélkül.
A teremtésünk ebben az esetben esélyes, hogy nem fog olyan stabil lábakon állni. Önmagában a gondolat és érzelem még nem fogja megteremteni a vágyott stabil boldog valóságot, akármennyire is szeretnénk. Az igazán jó dolgokért ugyanis tenni kell minden síkon, tehát az anyag, az érzelmek és a gondolatok szintjén is, úgy, hogy az összhangban legyen a szellemünk "tervével", tehát életfeladataink megoldási kulcsaival.
A világ duális arca
A válasz így véleményem szerint, a világ duális természetében keresendő, hiszen egy olyan világban élünk, ahol a mi nézőpontunkból létezik „jó” és „rossz”.
A "jó" a boldogsághoz vezető út, a szív útja, a "rossz" pedig a bukáshoz, megkeseredéshez vezető út, az egó útja leegyszerűsítve. Bármelyiket is érjük el életünk végén, nem éltünk hiába, hiszen biztos, hogy mindkettőből rengeteget tanultunk, még akkor is ha végig bosszankodtuk az életünket. Tehát értelme innen nézve mindennek lehet, kérdés, hogy mit szeretnénk tapasztalni jellemzően. Haragot és félelmeket vagy nyugalmat és boldogságot.
A valóban "jó" dolgok megteremtéséhez tehát elengedhetetlen a spirituális "tisztálkodás", mint első lépés. Ez pedig munkát, időt és forrásokat igényel.
A spirituális tanítások nagy része azt a célt szolgálja, hogy az emberi elme végre túllépjen a duális világ fátylain és megérkezzen az "egységbe", a szenvedésektől mentes tiszta tudatosság állapotába. Ehhez az első lépés a világ duális természetének meglátása és elfogadása. A tagadása mindenképp tévutakra vezet.
Az élet spirituális oldala
Spirituális tanítások szerint jó és rossz igazából csak illúzió. Tapasztalás és tanulás van, hogy a "kollektív tudat", ami milliárd darabra szakadt szét, bejárja a fejlődés útját, különböző tapasztalások segítségével, hogy aztán önmagára ébredve visszatérjen önmagába, azért hogy aztán újra induljon a „játék”, aminek egyébként nincs sem eleje, sem vége, tehát végtelenségig tart és ráadásul nem is lineárisan működik. Hasonlóan, ahogy csillagok születnek omlanak össze.
Bizonyos tanítások szerint egyszerre történik minden, és egyedül csak a MOST hatalmával rendelkezünk, ahol a bennünk lévő megfigyelő JELEN van. Tehát egyszerre történik 2021, 1534, és 3882 is, de az őskor is bizonyos elméletek szerint. Egyes tanítások szerint, egy középponti "állapotból" a tér-idő mátrixon túl, születik döntés arról, hogy, mikor hol és kinek a formájában lesz lehetőségünk testet ölteni, és tanulni, ha arra van szükség hogy földi síkon tapasztaljunk a lényünk tudatának fejlődéséhez. Ráadásul mindez egy térben történik, csak a mi szemünk számára mindez láthatatlan.
Ez természetesen teljesen felfoghatatlan az ember lineáris elméjének, ami az anyagi világ, tér-idő mátrixába van "beszorulva", és a 10 dimenzióról szóló elméletet is nehezen fogadja be normális esetben.
Azzal pedig már végképp nem tud mit kezdeni az emberi elme, hogy innen nézve minden EGY és az elkülönülés is csak illúzió, hiszen így elvileg mindannyian ugyanannak a lénynek vagyunk a részei.
A kérdés természetesen, jogosan merül fel; hogy hogyan lehetek én egy a kegyetlen tömeggyilkossal és a számomra oly távoli szupermodellel, akinek látszólag az egyetlen gondja az, hogy milyen ruhát vegyen fel az esti bulira? Ez nagyjából semennyire nem befogadható elképzelés az embereknek, még akkor sem ha a Dalai Láma mondja. Főleg nem akkor ha én, szóval ezt csakúgy leírtam, hogy legyen min gondolkodni, akinek arra van igénye és elég elvont ehhez.
A teremtés folyamata
Fontos leszögezni, hogy a szenvedés, a nyomor, a szegénység egy egészséges spirituális hitrendszer szerint sem erény. A védák kifejezetten kihangsúlyozzák, hogy belső úton hatékonyan az az ember tud járni, akinek jól van a teste és alapvetően rendben van anyagi szinten. Ugyanakkor a "harácsolás művészete" már túlmutat az egészséges szinten, és amikor már birtokba vesz minket, az amit elvileg mi birtoklunk, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire is járunk jó úton az anyagiak teremtésének folyamatában. Éppen e csapda miatt helyez sok tanítás hangsúlyt az elengedés gyakorlására, és a vágyaktól való megszabadulásra.
"Jól" teremteni egy ennyire komplexen működő „multiverzumban” egyszerre nehéz és könnyű is, ugyanis igazából minden másodpercben teremtünk, amikor nem vagyunk meditatív állapotban, viszont tudatosan teremteni már nem olyan könnyű feladat, hiszen fegyelmet, munkát és koncentrációt igényel a tudatunk jéghegy természete miatt.
Amíg a lényünk emberi formában tapasztal, addig legyen bármilyen "jó ember" valaki, lesz olyan oldala, ami a duális nézőpont szerint sebzett, traumatizált, vagy nem teljesen egészséges. Mindenkinek más csomagja van karmikusan, de azért elmondható, hogy az emberek többsége szembenéz valamilyen feladatcsomaggal élete során. Megél intenzív érzelmeket, és legalább egyszer tapasztal valamilyen fájdalmat, ha mást nem, legalább egy banális fejfájást.
Vannak olyan programok, minták és jellemzők amikre egy ponton tudatos lesz a lénye, ezért változtat a működésen a harmónia irányába, és vannak olyan minták amikre nem láthat rá olyan egyszerűen.
Tehát a nem feldolgozott "feladataival" kapcsolatban szinte borítékolható, hogy fogják egyéb tapasztalások érni, annak érdekében, hogy felismerhesse az egészségtelen és nem harmonikus működéseket önmagában.
Mindezt azért, hogy ezáltal változtatni legyen képes a működésén a stabil boldogság elérésének érdekében. (ez ugyanis a belépő a "mennyországba", "nirvánába", "megvilágosodásba", amit fizikai szinten is meg lehet tapasztalni, és nem feltétlenül kell hozzá meghalni)
Ha azt vesszük alapul, hogy a megvilágosodott ember az, aki teljesen EGÉSZséges, harmóniában van a kaotikusnak tűnő mindenséggel, akkor láthatjuk, hogy jellemzően manapság, lelki értelemben "sérült" emberekkel van tele a Föld.
Ha megnézzük a halálozási statisztikákat, akkor azt is lehet látni, hogy sokkal több ember hal meg szenvedések közepette balesetben betegségben, kórházban, mint békésen párnák között nyugodtan, otthon szerettei között. Valószínűsítem, hogy kevesen távoznak elégedetten és könnyű szívvel, egy hosszú, jól megélt élet után, mosollyal az arcukon.
Sajnos amíg az ember nincs megvilágosodva, tehát nincs a teljes harmónia állapotában a mindenséggel, addig hibázni fog, addig lesznek feladatai, amiket meg kell oldania, és talán fájdalom is fogja érni, ugyanúgy ahogy örömök és a boldogság állapota is elérheti időnként.
Így fontos eljutni arra a szintre, hogy felesleges megítélni önmagunkat vagy másokat, mert magasabb szinten, teljesen másról szól a játék, mint amit emberi elmével jellemzően képesek vagyunk befogadni.
Nagyon fontos tudni, hogy az ítélkezés egy hatalmas blokkoló tényező lehet a tudatos teremtés során.
(Megvilágosultak száma, érzéseim szerint a 100 főt is nehezen éri el napjainkban, de erre vonatkozóan nem találtam pontos hiteles adatokat. Mindenestere a Dalai Láma és Echart Tolle annak számítanak a közmegegyezés szerint.)
Akkor mégis hogyan érdemes „bevonzani”?
Nem szeretem azt a szót, hogy „bevonzani", mert ez elveszi az erőt, és az emberen kívülre helyezi a tudatos teremtés lehetőségét. Nem szeretem azt sem használni, hogy az univerzum „elhozza”, mert ez is szintén arra utal, hogy az ember még nem elég tudatos ahhoz, hogy ura legyen saját teremtéseinek, és felelősséget tudjon vállalni mindenért, ami vele történik.
Ugyanakkor mégis van igazság ezekben, ám fontos látni, hogy bevonzani tudatos teremtés nélkül azt fogjuk, ami a tudatalattiban van. Mivel folyamatosan teremtünk mindannyian, minden egyes pillanatban. (Fun fact: amit a világban látunk, hogy zajlik, az a közös teremtés, minden nyűgjével és szépségével együtt, még akkor is ha nehéz ebben látni saját szerepünk és felelősségünk)
OM – Legyen így most!
Az MIT tudósai építettek egy műszert nem olyan régen, amivel a kozmikus sugárzás hangját próbálták „meghallgatni”. Elég érdekes felfedezés volt, hogy az Univerzum közepéből áradó hang rendkívül hasonlít az OM mantrára, aminek Szankrszit eredete van és lényegében nagyon lesarkítva azt jelenti, hogy „teremtés”. Igazából az OM szótagról több száz oldalas könyvek szólnak, így szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyon lesarkítva jelenti ezt. Tehát még a kozmikus sugárzás is azt igazolja vissza, hogy a teremtés folyamatosan történik. Minden másodpercben.
Visszatérve a teremtés természetére, alapvetően a tudatunk tudatos része csak a jéghegy csúcsa.
Az igazán lényeges részek a mélyben, a tudatalattiban vannak, ahogy arra már Jung és Freud is rengeteg munkájukban utalt többször. Tehát a valódi teremtő erő nagy része, MINDIG A TUDATALATTIBAN REJTŐZKÖDIK, épp ezért fontos a tudatos teremtéshez az önismeret. Megérteni, hogy én ki vagyok valójában és milyen programokkal működök pontosan.
Egyébként a Tarot módszere is lényegében erre épít, a mintáinkat elemzi, egy rendkívül összetett szimbólum rendszer és a minket körülvevő "intelligens mező" segítségével.
Pl. a Delphoi jósdára is az alábbi szöveg volt kiírva:
„Ismerd meg önmagad” - hiszen akkor megismered a sorsod is.
Ugyanerre JUNG a nyugati pszciológia egyik kiemelkedő alakja így írt:
„Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.”
Te aki idáig eljutottál...
Nagyon fontos felismerni, hogy ha a tudatos teremtés útjára szeretnénk lépni, és azt szeretnénk, hogy minél kevésbé "történjen velünk az élet", és minél kevésbé legyünk random lehúzó érzelmek rabjai (pl.: harag, félelem, szomorúság, gőg, féltékenység, tehetetlenség stb..) akkor érdemes önmunkával kezdeni. Mutogatás helyett magunkra figyelni és megvizsgálni a belvilágot önáltatás és önhazugságok nélkül.
Érdemes feltárni a személyes, a családi, és tágabb értelemben vett szennyest és "kimosni", tisztázni mindent, amit lehet. Erre már különböző technikák vannak napjainkban, meditációs és egyéb technikák. (pszichoterápia, tetha healing, kineziológia, access bars stb...)
Fontos ezt tisztán látni, ugyanis az ember hiába költözik el egy másik országba, alapít másik családot, dobja ki az exét és szerez új párt, lényegében újra fogja teremteni a múlt árnyait, más köntösben és szereposztásban. Ha érdemi felismerések és változtatások nélkül próbálunk kiszakadni a már számunkra toxikussá vált környezetből, az olyan mintha adtunk volna a székletnek egy nagy pofont. Semmi nem fog változni, ellenben minden ugyanolyan, vagy rosszabb lesz, viszonylag gyorsan. (Ha hárítunk és mutogatunk a másik ember gyarlóságára önreflexió nélkül, szinte biztos, hogy rosszabb lesz.)
Az „igazságtalanságról” néhány szó visszacsatolásként
A VILÁG MINDIG TÜKÖR az adott időszakban és jellemzően futtatott programokra, tehát az aktuálisan megélt identitásunkra. Ha tudat alatt szeretsz szenvedni és áldozat lenni, ne csodálkozz, hogy olyan emberekkel fog összehozni a sors, akik megzsarolnak vagy pl. megpróbálnak lenyomni vagy kihasználni. Erről van kettő nagyon jó videó, hogy ezek a fájdalomtestek hogyan is működnek a gyakorlatban. Linkelem az egyiket és a másikat, mert kulcsfontosságúnak tartom az önismereti út során, saját fájdalomtesteink természetét megismerni.
Bár sokszor igazságtalannak tűnhet kívülről egy helyzet, igazából mindig minden értünk történik, nem ellenünk.
Minden fájdalmas szituáció arra tanít, hogy végre megtanulj önmagadért úgy kiállni, hogy közben ember maradsz, és nem kezdesz egy újabb „szenvedős karmikus kört” gyártani, az illetővel, még több „rosszat” teremtve ezzel a világba indokolatlanul.
Ezért is fontos ébernek lenni arra, hogy mibe megyünk bele, mert az életenergiánk és a sorsunk a tét. A karma körforgása, amit más néven ördögi körként emlegetünk, nem más, mint egy beragadt lemez, amiből csakis tudatossággal lehet szabadulni.
A beragadt lemez, "örökölt sors", pedig nem más mindig az életeken át futtatott programok (gondolatok, érzelmek, és cselekedetek) és azoknak a következményeinek folytonos körforgása.
Az életben ugyanis minden esemény arra próbál rábírni minket, hogy ezt a lemezt végre magasabb szintre hangoljuk, és előbb-utóbb megvilágosodjunk, ezzel bejussunk a Mennyországba vagy Nirvánába. Ki, hogy nevezi, de a lényeg, végülis hogy a tökéletes harmóniába állapotába, ahol nem létezik szenvedés.
Mindannyian ugyanabban a játékban vagyunk, különböző színpadokon, különböző jelmezekben, de ugyanazokkal az érzésekkel és gondolatokkal születünk le újra és újra, fájdalmakat tapasztalva, szenvedést és örömöt megélve, amíg nem érjük el a tökéletesen stabil kibillenthetetlen harmónia állapotát.
Megtörni a karmát és végre mást teremteni/választani csakis akkor lehetséges, ha látjuk, hogy nálunk személyesen milyen lemez van "beragadva". Ezután pedig megpórbálunk végre azokon a zsigeri reakciókon finomhangolni. Ez azért is fontos, mert nagyjából az összes vallás szerint vannak a Földnél rosszabb helyek, ahol újra lehet születni a tudat fejlődésének útján, de erre most nem itt szeretnék kitérni. Mindenestre érdemes élni az emberi létezés adta lehetőségekkel, mert mindig van feljebb, de lejjebb is.
Tehát nagyon bájos dolog „manifesztálni”, meg terveket szövögetni a fotelben ülve, a sült galambot várva, de azért ez a gyakorlatban kicsit összetettebb, mint ahogy az ezoterikus irodalom ezt jellemzően leegyszerűsíti.
Vannak teremteni kívánt célok, amik viszonylag könnyen és gyorsan "bejöhetnek", de sajnos ezek többsége jellemzően nem lesz tartós.
Ráadásul olyan feladatokat hoz szinte biztosan, ami lehetőséget ad az önmagunkkal való szembenézésre és a felelősségvállalásra, tehát ÉRZELMI munkára. Igazán szabad ember csakis a FELNŐTT EMBER lehet, de ahhoz először meg kell tanulni FELELŐSSÉGET VÁLLALNI MINDENÉRT, ami velünk történik. Éppen ezért a tudatos teremtés ott kezdődik, hogy először szétnézek a jelenlegi életemben és körbenézek, hogy amiben most vagyok, azt mivel teremtettem. Milyen folyamat részeként jött létre ami MOST van, és mi az ami működik, és mi az ami nem. Min érdemes változtatni és mit érdemes megtartani.
Tervezni kell!
Természetesen a tervezés mindig nagyon fontos, a céltalan hajósnak semmilyen szél nem kedvez, de fontos azzal is tisztában lenni, hogy első lépésként, pucoljuk le önmagunkról a felesleges hiedelmeket és programokat. Ennek megfelelően a vágyaink is tisztulnak és változhatnak.
Nem véletlenül mondjuk, hogy vigyázz mit kívánsz, mert megtörténhet. Ez pontosan arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy minél kevésbé tudatos a teremtés, annál nagyobb feladatot hozhat a „bevonzott” cél, ami a nap végén nem tud rosszul elsülni, hiszen mindenből tanulunk, de cserébe olyan utakra is elvihet, amiket akár ki is lehetett volna hagyni ezúttal. Minél inkább valami blokkból teremtünk annál gyorsabban megvalósulhat, köszönhetően a tudat jéghegy természetének. Így a tudatos teremtés előtt mindig alaposan gondoljuk végig, hogy mi az amit el szeretnénk érni. Akár szánjunk 1-2 hetet, de hónapot is arra, hogy pontosan tudjuk látni magunk előtt a vágyott elérendő célt, és amint biztosak vagyunk a képben, hozzunk egy rendíthetetlen döntést azzal kapcsolatban, hogy ezért meg fogunk dolgozni. Fontos, hogy fogadjuk el azt is, hogy a kitűzött cél megvalósítása akár hónapokat, de éveket is igénybe vehet, és nem biztos, hogy olyan könnyen fogják adni.
A stabil boldogsághoz és a szívünkbe rajzolt vágyak megteremtéséhez nem egérúton fogunk eljutni nagy valószínűséggel. A folyamat feladatokkal, kihívásokkal is járhat, és a sors újra és újra fel fogja tenni a kérdést, hogy valóban azt szeretnének amit csinálunk. A sors tesztelni fog, hogy hűek tudunk maradni önmagunkhoz, és valóban komolyan gondoljuk-e a kitűzött cél elérését. Helyzetbe fog hozni, hogy feladjuk-e a siker kapujában.
Minden egyes mérföldkőnél megméretettünk, az akarat, fegyelem, a koncentráció, a kitartás, a türelem, a szorgalom, és a szív és ész mérlegén.
Ezért van az, hogy a sikeres és egyben boldog embert csakis a kudarcok száma különbözteti meg attól, aki feladta az álmait. A kudarcok ugyanis része az útnak és a tanulásnak. Ennek a katarzis élménynek egy rendkívül szemléletes példája Lady Gaga reakciója az Oscar díjra.
Kellemes tudatos teremtést kívánok mindenkinek, de ne felejtsétek el, a valóban stabil siker és a boldogság mindig önmunkával kezdődik. Hámozd le magadról a felesleges vágyakat, és azt teremtsd meg, ami a szívedbe van írva nagy betűs SZERETETTEL. És ne dőlj be az ezo-spiri maszlagnak, mert az olyan tévút, ami jellemzően szenvedéshez vezet.
Ha szeretnél "tökéletes" társat előbb válj olyan emberré aki ennek az embernek méltó partnere lehet. Ha szeretnél szuper karriert, tegyél erőt, időt, forrásokat minden nap abba, hogy tökéletesítsd azt, amit igazán szeretsz és amiben jó vagy, illetve ne add fel a nehézségek ellenére sem.
Szóval dolgozz magadon, a céljaidon, és meglátod, Isten is megsegít.
