Életfeladatok

Hova vezet utad holnap,

Azt ma nem tudhatod.

De a földi élet útvesztőiben, boldogságod

Örökké nem kutathatod.

Izgalmas játék, tájak és ízek

Szerelmes percek melyekben igazán élhetsz. 

Földi életedben ez az igazi lényeg,

Bárki, aki mást mond, az téved.

Életünket a szeretet törvénye mozgatja

Nem szenvedni jöttünk a bolygóra. 

Élni lehet bölcsen és becsülettel,

Gaia iránti végtelen tisztelettel. 

Bízni, hinni, remélni,

Kedves szívvel szeretni.

Megbocsátani kinek lehet,

Hátra hagyni, kinek hibáit elfelejteni 

Nem érdemes. 

Tanulni, fejlődni, jobb emberré válni,

Ehhez a célhoz néha külön kell válni.

Az életben mindenkit megmérnek,

Ezek spirituális tények.

A feladat mindenkinek adott,

De a szenvedést nem muszáj választanod.

Felelősséget sorsodért érdemes vállalni,

Hiszen így lehet valóban szabaddá válni.

Legyen a valódi boldogság az iránytű,

Csinálni azt, mi szívednek könnyű. 

A racionális ész útján járva könnyű eltévedni,

Méltatlan helyzetekbe belekeveredni.

A szív útját járva összetörhetsz,

Ezért aztán falakat húzva törtetsz.

Egyik sem vezet önmagában jóra,

Láss hát rá a középútra.

Igaz szeretetben, bölcsen élni kiváltság,

Melynek áldását még kevesen tapasztalják.

Ha egyszer mégis megtapasztalod,

Meglátod, hogy megérte várnod.

Megérte a sok munka és kitartás, 

Hiszen a stabilan jó dolgokat

Az arra érdemesek aratják.

Ezért érdemes néha nemet mondani, 

És önmagunkat tisztelve odébb állni.

Máson bosszút soha ne akarj állni,

A karma törvényét nem tiszted átírni.

Hidd el az életben van igazság,

Melyet elismerni a keserű valóság. 

Bármi történjen, tudd, helye van sorsodban,

Ok-okozat szőttesben, isteni időzítés van. 

A Földön minden pusztul és romlik 

Az élet gyorsan szertefoszlik.

Ki nem tud önmagával elszámolni,

Nem tud igazán emelkedni.

De annak, ki örök értékeket követ,

Szelleme halhatatlan és a végén új utakra léphet.

Szabaddá válni, ez az élet célja,

Saját börtöneink felszámolása.

Harag, féltékenység, türelmetlenség, szégyen,

Démonok, melyek jönnek velünk kéretlen.

Ők azok, kik minket rabigába vernek,

És a tudatlanság játszmájába belekevernek.

Tedd hát le szívedet húzó súlyokat,

Hogy végre boldogan élve ragyoghass. 

Földi paradicsom, létezik tudom,

Mint ahogy a poklot is, néha tapasztalom. 

Nézz szét a világban, lásd hol tart az ember,

Illúzióid ne legyenek ezzel.

Hogy milyen a te életed csakis rajtad múlik,

Még akkor is ha most nem úgy tűnik.

Sorsunk életek láncolata talán,

Melyet nehezen lehet átlátni ám.

De megéri a múlttal szembenézni

Mert sorsot csak elfogadással lehet átírni.

Bátorság kell ehhez, idő és önbizalom,

De a végén valódi a jutalom. 

Béke, szeretet és stabil harmónia,

Melyet nem tépázhat meg az élet vihara.

A hiteles élet ott kezdődik, 

Ha merünk önmagunkkal valóban őszinték lenni. 

Sokszor vagyunk jók vagy rosszak,

De mindez néha csak a nézőponton múlhat. 

Ne érdekeljen ki mit gondol,

Hiszen a vélemény, mindig az ítélethozóról szól.

Az emberek sokszor vetítenek, 

Hogy önmagukkal szembe, ne nézzenek. 

Ne ítélj, hogy ne ítéltess,

Hisz emberként az egészet átlátni nem vagy képes.

Ki ma tettes, áldozat volt tegnap, 

Az élet örök körforgatagában ez így számít normálisnak.

Világunkban jó és rossz harca illúzió csupán,

A végső igazság ott van a harmónia oltárán.

A világot a szeretet ereje tartja össze,

Feladatunk pedig a tiszta tudat békéje.

Hogy mind eljutunk e ide, azt én nem tudhatom,

De örök romantikusként ebben bizakodom.

Hiszem hogy az ember tanulni képes,

És végül elkerüli a szörnyű végzet. 

Hogy most lesz-e kataklizma, rajtunk múlik,

A kérdés csak annyi,

Hogy képesek vagyunk-e végre felnőni. 

A kialakult helyzet erről szól talán,

A vírus, a lezárás minket szolgál tán?

Ez egy olyan vizsgahelyzet,

Melyben az ember bölcsen emelkedhet.

Ki ma tud befelé fordulni,

Képes az életét megváltoztatni.

Nem más ez, talán csak egy kollektív vizsga,

Az első lépés ahhoz, hogy a globális változást elhozza. 

Divatos dolog manapság a karmára hivatkozni, ha valaki megbánt minket. Sok idézetet lehet erről olvasni, „karma is a bitch” „karma a legtürelmesebb tanító” stb... Szórakozva figyelem, hogy még a „legföldhözragadtabb” emberek is lelkesen megosztják ezeket a gondolatokat. Az emberek szeretik hangoztatni, hogy hisznek a karmában, de persze a spiritualitásban már nem. 

Holott a spiritualitás (ami nem ezotéria) nem mond mást, mint hogy a világunk egy ok-okozati szőttes egésze, ahol nincs olyan, hogy véletlen, vagy "szerencse". Ez lényegében a karma törvénye. Semmi több. Akció-reakció. Ok-okozat. Ha folyton morcos vagy, veled is morcosak lesznek. Ha folyton „jófej” vagy, de mindezt tudattalanul áldozat szerepből teszed, azért hogy szeressenek, akkor mindig ki fognak használni, és a fejedre fognak nőni, míg meg nem tanulod a leckét. 

Karma, mint tanító

Lényegében elmondhatjuk, hogy minden összefügg mindennel, még akkor is, ha a tudatunk felszíne azt képtelen átlátni, vagy megérteni az adott pillanatban. Hiszen az okok sokszor a mélyben, a tudatalatti világában találhatóak. Ilyen a fentebb említett tipikus tudatalatti játszma; a „jóember szerepbe” csomagolt áldozati bárány, aki egy kis szeretetért elárulja önmagát, hogy aztán fájhasson neki, hogy ő áldozat, és megerősödhessen abban a hitben, hogy "ő megmondta előre, hogy nem lehet bízni az emberekben". Az ilyen emberekre mondjuk sokszor csodálkozva: „dehát ő olyan jó ember, igazán nem ezt érdemelte” stb...

A karma nem jó, nem rossz. Csak VAN. Hozza, a feladatokat/eseményeket/embereket, amik által tanulni és fejlődni tudunk. Egy törvény, ami ha az önismeret útján járunk egy eszköz arra, hogy kijussunk a tudatalatti útvesztőkből, ha pedig az illúziók és hárítás útján járunk, akkor egyre mélyebbre húzzon az anyag világában. 

Például, érdekes, de ha innen nézzük, a karma törvényére alapozzuk a vonzás törvényét is például, ami nem jelent, mást, mint hogy meg tudod teremteni, azt amire nagyon vágysz, ha képes vagy elképzelni, feltölteni érzelemmel a vágyott célról a képet, és aktívan mellé teszed a cselekedeteket is napi szinten. Ok-okozat.

(Félreértés ne essék: attól még senki nem lett gazdag, boldog sikeres ember, hogy otthon üldögélt és képzelődött áltatva önmagát irreális célokkal, amikért nem tesz aktívan. Az ugye inkább a diliház kategória. Viszont a képzelet és az érzelem fontos elemei a teremtésnek, hogy a cselekedeteink a vágyaink és ne félelmeink mentén hozzák a terméseket.)

Karmát teremteni jó és rossz irányba is tudunk, és tesszük is, minden egyes nap, minden egyes percben és másodpercben, amikor nem vagyunk meditatív, kiüresedett állapotban, totális csendben az elménkben. A karma törvénye, ugyanis csakis abban az esetben nem működik aktívan, ha éppen nem gondolunk semmire, nem teszünk és nem mondunk semmit. 

Karmát teremteni tehát, a gondolatokkal, a kimondott szavakkal és a cselekedetekkel tudunk. A karma irányát pedig mindig a szándék határozza meg. Tehát a szándék fogja meghatározni, hogy ránk nézve, hogyan fog visszajönni, az, amit gondoltunk, mondtunk, tettünk.

pl.: Ha valakinek azért mondunk kedves szavakat, hogy manipuláljuk és ezzel elérjünk nála valamit, akkor később ugyanez a minőség fog hozzánk visszatérni, ami nagy valószínűséggel erősíteni fogja a gyanakvó és bizalmatlan oldalunkat, aminek eredményeképp, még többet fogunk manipulálni és elrejteni azt, akik igazán vagyunk. Igazán találó mondás, hogy mindenki magából indul ki. 

Tehát az ördögi kör így sosem ér véget, így érdemes foglalkozni az önismerettel  és az önazonos, őszinte élet felé tekerni a biciklit, főleg azoknak, aki kevesebbet szeretnének szenvedni/csalódni az életben. 

(De ezekről majd máskor, ezek természetesen sarkított példák... )

A pletyka, ami rombolja az életed

Jelen írás témája a pletyka, és innen nézve, gondolati, szóbeli és cselekvő szinten is pörgeti nekünk a "karma számlálót". 

Alapvetően szociológiai szempontból az információ áramlásnak fontos szerepe van a közösségek összetartásában és az emberiség túlélésében, tehát nem mondanám, hogy innentől "pofa be roló le", mert ez így nem vezetne sehová. Információkat megosztani egymással érdemes, sőt szükséges a fennmaradáshoz. 

A gond akkor kezdődik, amikor a pletykálkodás mögött, önbizalomhiány van, és mondjuk így szeretnénk fontosnak érezni magunkat. Mutatva másoknak, hogy mi birtokában vagyunk egy fontos információnak. Így érdekesebbnek tűnhetünk mások szemében, amiért aztán az a jutalom, hogy jobban befogadnak az adott közösségbe. A másik nagy gond ott van, mikor pusztán unalomból terjesztjük a hülyeséget. 

A pletyka három szintje:

1.    Rosszindulatból pletykálunk: Azért pletykálunk mert valaki „benyomta” a gombjainkat, és emiatt keserűen ítélkezünk felette mások előtt, úgy, hogy az adott személy nem tudja megvédeni önmagát. Talán nem is tud arról, hogy „rosszat tett”. Rosszabb esetben, ilyenkor az adott személy, akit a szánkra veszünk, semmit nem követett el ellenünk. Egyszerűen csak „beakadt” az, hogy létezik. Előfordul, hogy ez az a „pletyka típus”, amikor tovább terjesztjük a gonosz szavakat ismeretlenekről, vagy távoli ismerősökről, anélkül, hogy meggyőződtünk volna a valódiságáról és hitelességéről. Kizárólag azért, hogy legyen valami „izgalmas téma”. 

2.    Panaszkodásból pletykálunk: Ilyenkor valaki megbántott minket, vagy valami olyan dolog történt, ami nem tetszett, és ezt ahelyett, hogy megbeszélnénk az illetékessel, inkább a háta mögött öntjük rá másokra, szintén ítélkező hangnemben a történetet. Ilyenkor sok esetben gondoljuk azt, hogy a saját hamis igazságérzetünk a karma. Tehát feljogosítva érezzük magunkat a rosszindulatú megjegyzésekre. 

3.  Történetmesélés céljából pletykálunk: Ebben az esetben jellemzően önmagamról „pletykálok”, de ha másokról, akkor is szigorúan jóindulattal. Megosztom másokkal a tanulságokat, összefoglalom a megértéseket, amiket nekem adott az élmény vagy tapasztalás, ami történt. Nem mondok, olyat, amivel lehetetlen, kellemetlen helyzetbe hozom a másikat. Nem mondok olyat, amit nem mondanék a másik szemébe, ha ott lenne. A történetmesélésem célja, hogy emeljem és fejlesszem a hallgatóim tudatát azzal, hogy végig vezetem őket egy tanulságos igaztörténeten. 

Összefoglalva láthatjuk, hogy az első szintje a pletykának a legkárosabb a saját életünkre. Ha az a típusú ember vagy, akit, ha megbántanak, hisz abban, hogy "minden körbe ér", és majd a karma elintézi úgyis, akkor nyugodtan hihetsz abban is, hogy ha te cselekszel így más emberekkel kapcsolatban, biztos te is fogsz olyan helyzetbe kerülni, ahol úgy veszik a neved szádra, ahogy te is tetted mással. Talán olyan emberek is, akiket nem is ismersz, úgy, hogy megvédeni sem tudod magad. És ha te ismeretlenül terjesztettél másokról "híreket", vagy direkt pletyka miatt találkoztál valakivel, hogy megtudj valamit, akkor, a te rád visszaható folyamatban is biztosan lesznek „lelkes ismeretlen segítők”, akik gondolkodás nélkül tovább terjesztik, a „történetet” rólad.  Vagy lehet lesznek olyanok, akik azért fognak találkozni, hogy kibeszélhessék a te fájdalmaid, hogy megtapasztalhasd, milyen érzés a másik oldalon lenni. Hiszen abból fogsz tudni tanulni, ami miatt jó esetben, nem fogsz többet így viselkedni. És ha már nem viselkedsz többet így, akkor karmát sem fogsz vele többet teremteni, amivel eggyel közelebb vagy a "szabaduláshoz" a "karma kerekéről". Hiszen a lecke meg lett tanulva. 

Tanácsok 

Mielőtt bármit tovább adnánk, alkalmazzuk Szókratész 3 lépcsős szűrőjét:

1.    Meg tudok győződni arról, hogy amit mondanak az valóban igaz? 

2.    Jóindulatú és kedves, az az információ, amit tovább szeretnék adni?

3.    Hasznos ez a világnak, ha én ezt az információt tovább adom? 

Ha valakivel gondod van, akkor ahelyett, hogy másoknak panaszkodsz, inkább mondd el neki, írd le neki, tedd ki az asztalra. Hogy legalább tudjon róla, és onnantól már az ő dolga, hogy erre lezár, vagy esetleg bocsánatot kér. Ne magadba gyűjtögesd a mérget, ne másoknak szidd, hanem kommunikáld felé egyértelműen, azért hogy tisztázni tudjátok. Vagy legalább ott legyen a tisztázás lehetősége.

Természetesen nem kell hinni abban, amit leírtam, és megfogadni sem szükséges. De nagyon fontos látni, hogy karmát mindig teremtünk, tudatosan és tudattalanul is. A pletyka egy olyan dolog, amire tudatosan odafigyelhetünk, és ezzel már könnyebbé tehetjük az életünket, és minimalizálhatjuk a kellemetlen események számát az életünkben, ha hisszük, hogy az ok-okozat törvénye ránk is hatással van, és nem csak azokra akik megbántottak minket. Emberek vagyunk, így bárki hibázhat, és a történetmesélés bármikor átcsaphat ventilálásba, panaszkodásba, de figyeljünk oda arra, hogy ha már segíteni nem szeretnénk vagy nem tudunk másokon, akkor legalább ne ártsunk nekik. Ne hozzunk senkit olyan helyzetbe, hogy nem tudja megvédeni magát és elmondani az ő nézőpontjait. Hiszen mindent, amit másokkal teszünk, a karma értelmében, végső soron önmagukkal tesszük valójában, és az esemény visszahatása csak idő kérdése, a módja pedig megnyilvánulhat gondolati, szóbeli és cselekvő szinteken.